Tíz éve, amikor utoljára kizártam magam a lakásból nem töprengtem azon, mit is tegyek. Leballagtam a két utcányira lévő lakatoshoz és ő segített. Persze fájt, amikor feszítővasat és kalapácsot, csavarhúzót és flexet láttam nála, de nem volt mit tenni. Szerencse, hogy nem zárom ki magam sűrűn és most, hogy már tíz év is eltelt a következő esetig nagyot fejlődött a technika. Okostelefonnal a kezemben egy percig sem éreztem elveszettnek magam. Tudtam, hogy a zár, ami az ajtón van bonyolultabb a réginél, de azt is sejtettem, hogy találok valakit, aki kinyitja majd nekem. Már kerestem is tehát, hogy zárnyitás Budapesten. És jöttek is a találatok. A legszimpatikusabb ajánlat arról szólt, hogy az esetek legnagyobb részében sérülésmentesen nyitják ki az ajtókat és a zárakat egyformán. Gyors telefon és rövid várakozás a kiérkezésig. Utána pedig azt kaptam, mire készültem. Roncsolás nélkül kitárult az ajtóm és nem kellett hozzá sem feszítővas, sem gyorsvágó. Remélem, hogy újabb tíz évig nem kerülök ismét ilyen helyzetbe, de jó tudni, hogy a szakeberek ma már tudják a módját a roncsolásmentes zárnyitásnak.